Áttekintés

Mint az óceáni hirtelen hullám…

Először lesújtott ,ne tedd ezt velem
ne vedd el a reményem.
Egyszer az életem tavaszán
Szerettem mélyen , igazán .


Senki sem tudta rajtam kívül ,
még neked sem adtam hírül .
Feladtam végül ,
Mást szántak neked feleségül .

Addig sem voltam kedves
Sem magammal , sem másokkal
Sokat lázadtam
Ellenemre cselekedtem

Közöny lett úrrá rajtam
ürességem elfogadtam
Többé sehova sem tartoztam
Életem ámítottam
céltalan kóboroltam.


Reméltem lesz még forró vágy
Szívemnek –lelkemnek igaz nyár
Hazudtam ; nem te vagy az igazi
Aki lesz majd Örökké tud tartani .



Reményt –hitet éltetve ,
szívet-lelket nem féltve
építettem ; kártyavárat
E rideg valóságnak
követeltek jogtalan árat .

Múltak az évek ,
Egyre nagyobb csalódások értek .
Erős volt testem-lelkem
Meggyötörték
Ez utóbbit összetörték, széjjeltépték .

Lelkem fájdalmába testem hanyatlásba kezdett .
Egy nap a gondviselés ébresztett ;
Élnem kell !
A fiaimat éltetnem kell !
Ki ha és sem ?
Mutatom meg
Az élet mind amellett mennyi szépséget rejt ?

Hát magam összeszedvén
Némileg felépülvén
Újraéledt a remény
Az élet felségterületén

Beláttam sok mindent
Konok voltam és rideg
Sokszor ezért vezekeltem
Tudatára csak később keltem

Kevésségem saját részre nem bocsáthatom, sosem
Elfogadtam ezt a tényt
És titkon NEKED reméltem
Mindenben igazi fényt .

Kíváncsiságom éledt ,
Életed miként éled?
Boldogságod valódi e ?
Léted ege tiszta e ?

Kérded miért nem látsz sosem ?
Hisz mindenki más igen …
A gondviselés hozta ,vagy átok talán ?
Ha összefutnánk ,ha megtennénk ..
Mások ellen vétkeznénk

Két mélyen sóvárgó lélek ,más úton kell, hogy éljen …
Hogy lehet ilyen mély, őszinte szeretet
A szerelmen túl
Vétkes , fájó átkozottul ?..



Kelt : 2008.január .29., Budapest
Z.Zs.





















Mint az óceáni hirtelen hullám…

Először lesújtott ,ne tedd ezt velem
ne vedd el a reményem.
Egyszer az életem tavaszán
Szerettem mélyen , igazán .


Senki sem tudta rajtam kívül ,
még neked sem adtam hírül .
Feladtam végül ,
Mást szántak neked feleségül .

Addig sem voltam kedves
Sem magammal , sem másokkal
Sokat lázadtam
Ellenemre cselekedtem

Közöny lett úrrá rajtam
ürességem elfogadtam
Többé sehova sem tartoztam
Életem ámítottam
céltalan kóboroltam.


Reméltem lesz még forró vágy
Szívemnek –lelkemnek igaz nyár
Hazudtam ; nem te vagy az igazi
Aki lesz majd Örökké tud tartani .



Reményt –hitet éltetve ,
szívet-lelket nem féltve
építettem ; kártyavárat
E rideg valóságnak
követeltek jogtalan árat .

Múltak az évek ,
Egyre nagyobb csalódások értek .
Erős volt testem-lelkem
Meggyötörték
Ez utóbbit összetörték, széjjeltépték .

Lelkem fájdalmába testem hanyatlásba kezdett .
Egy nap a gondviselés ébresztett ;
Élnem kell !
A fiaimat éltetnem kell !
Ki ha és sem ?
Mutatom meg
Az élet mind amellett mennyi szépséget rejt ?

Hát magam összeszedvén
Némileg felépülvén
Újraéledt a remény
Az élet felségterületén

Beláttam sok mindent
Konok voltam és rideg
Sokszor ezért vezekeltem
Tudatára csak később keltem

Kevésségem saját részre nem bocsáthatom, sosem
Elfogadtam ezt a tényt
És titkon NEKED reméltem
Mindenben igazi fényt .

Kíváncsiságom éledt ,
Életed miként éled?
Boldogságod valódi e ?
Léted ege tiszta e ?

Kérded miért nem látsz sosem ?
Hisz mindenki más igen …
A gondviselés hozta ,vagy átok talán ?
Ha összefutnánk ,ha megtennénk ..
Mások ellen vétkeznénk

Két mélyen sóvárgó lélek ,más úton kell, hogy éljen …
Hogy lehet ilyen mély, őszinte szeretet
A szerelmen túl
Vétkes , fájó átkozottul ?..



Kelt : 2008.január .29., Budapest
Z.Zs.